A Zichy család

A Zichyek története, mint a legtöbb arisztokrata családé meglehetősen régre nyúlik vissza. A hagyomány szerint Apafarkas nevű ősük már részese lehetett Erdély X. századi megszállásának. Az ő egyik leszármazottjának, bizonyos Paska, Kolozs megye főispánja fiainak, Lászlónak és Jakabnak tulajdonítják a Nagy Lajos királytól, udvari szolgálataikért kapott birtokadományokat Somogy és Zala megyékben. Az előbbiben Zics, az utóbbiban Szajk falvakat és birtokaikat. Így kerülhetett a Szamos-völgyi, erdélyi család királyi birtokadományozás révén a Dunántúlra. Tordában egészen XV. századig találkozunk a “Járai de Zich” családnévvel.

Az 1300-as években eleinte még mind a “de Zajk”, mind pedig a “de Zich” nevet használja a család, később viszont már Zichyként említik őket a források elsősorban különböző katonai tevékenységeik és érdemeik révén. Az bizonyos, hogy 1398-ban Elek de Zajk et Zich már Zala megye alispánja. A katonai teljesítmények sikerének köszönhetően az uralkodók egyre több és több birtokadománnyal gyarapították a családot, mellyel párhuzamosan különböző hivatali címeket és tisztségeket is kaptak. Már a XIV. század első felétől feltűnnek a család tagjai között alispánok Zala, Győr és Moson vármegyékben. További katonai szolgálataikkal, a mindenkori uralkodó iránti feltétlen hűségükkel a következő századok során is egymás után érdemelték ki az aktuális korszak jelentős katonai és politikai pozícióit. A család 2 tagját is bárói rangra emelték, I. Istvánt 1655-ben és I. Ádámot 1732-ben, az előbbit 1676-ban katonai és államigazgatási sikereiért grófi rangra is. A ma élő családtagok mind ennek a grófi ágnak a leszármazottai.

Az ő birtokszerzései alapozták meg a család vagyonát és eképpen társadalmi befolyását is. Bárói, királyi tanácsosi, főispáni, koronaőri és grófi címeket is szerzett, így a kor egyik legbefolyásosabb birtokosává lett. Az általa megszerzett birtokokat a leszármazottak – a család Oroszvári és Palotai főágazatokra válásával – megtartották és tovább is gyarapították, melynek következtében a XX. század elejére a magyarországi főnemesi családok közül az egyik legnagyobb és legkiterjedtebb birtokállománnyal rendelkező családdá váltak.

A Palotai főág Nagylángi-, Adonyi- és Palotai ágazatokra oszlott, az Oroszvári főág pedig Vedrődi-, Vázsonyi- és Csicsói ágazatokra. A vázsonyi ág további Oroszvári-, Libényszentmiklósi- és Darufalvi ágakra, a Vedrődi ág pedig további Seregélyesi-, Czifferi- és Szentmihályi ágakra.

Házasságaik révén rokonságba kerültek többek között a Hadik, Eszterházy, Földváry, Berényi, Pállfy, Baranyay, Károlyi, Batthyány családokkal. Leszármazottaik századokon át adtak vezető személyiségeket a magyar társadalomnak. Voltak közöttük koronaőrök, püspökök, érsekek, várparancsnokok, tisztek, pártelnökök, vallás- és közoktatásügyi-, kultusz-, közmunka- és közlekedésügyi miniszterek, főpohárnokok, tárnokmesterek, nagykövetek, utazók, történészek, kormányzók, kül- és belügyi államtitkárok, zeneszerzők, zongoraművészek, festők, írók, országgyűlési képviselők, közírók, országgyűlési képviselők, miniszterek, püspökök, titkos tanácsosok, császári és királyi kamarások, táblabírók, alispánok, főispánok, kancellárok és nemzetőrök.

A család a XX. században is megőrizte nemzeti identitását, társadalmi szerepét és kiterjedt befolyását a politikai- és kultúrális közéletben, s így a szovjet megszállás után ennek megfelelő arányú volt üldöztetésük is. A család valamennyi tagját meghurcolták. Elűzték őket birtokaikról, kastélyaikból kitelepítették őket, földjeiket és mindennemű vagyonukat elkobozták.

Jelenleg Angliában, Argentínában, Ausztráliában, Ausztriában, Belgiumban, Brazíliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Kanadában, Magyarországon, Németországban, Olaszországban, Romániában, Spanyolországban és Svájcban élnek.

A Zichy család nyolc évszázadon keresztül befolyásolta Magyarország történetét regionális és országos, sőt olykor közép-európai szinten is. Közéleti, társadalmi szerepvállalásaik a középkor óta folyamatosak voltak. A család tagjai mindenkor a közélet elkötelezettjei voltak, amelyben számos sikerrel tevékenykedtek. Számtalan alapítványt tettek, templomok és iskolák százait építtették fel és tartották fenn, jótékonysági intézményeket szerveztek, múzeumokat alapítottak. Mindenkor támogatták a tudományt, az egészségügyet, a kultúrát, az oktatást és a gazdaságot.

Politika, honvédelem és társasági élet

A családnak kétségtelenül a közigazgatásban volt a legnagyobb történelmi szerepe. A család az országnak egy országbírót (I. Károly), közel kéttucat minisztert és egyéb országos vezetőt (I. Ádám, I. és II. Károly, I. Ferenc, Herman, József, Aladár, János), számtalan főispánt, két fiumei kormányzót (József és Ágost) és nagyon sok befolyásos politikust (Nándor, János, Antal) adott. Kitűnt a család egy pár tagja a honvédelem területén is, különösen a törökverő időkben (I. Pál, I. István). Mások (Ferenc, Iván, István) a diplomácia területén végeztek jeles szolgálatot. A politikai véleményképzéshez sokszorosan hozzájárultak női családtagok is (Antónia, Karolina, Melánia).

Gazdaság és szociális élet

A család tevékenysége gazdasági is szociális területen egyrészt a saját birtokok menedzselésében állt (1911-ben cca. 273.000 kh), másrészt országos ügyek (mezőgazdasági termelés és export fejlesztése, iparosítás, infrastruktúra – utak, vasút, csatornák – fejlesztése, a munkaerő biztosítása és továbbképzése, bankok és szövetkezetek, jóléti intézmények létesítése, országos pénzügyek koordinálása és a modern nemzetközi együttműködés) előmozdítása. Kitűntek ebben Zichy Péter és Miklós, Zichy Ödön – az Orient Expressz szervezője, az erdélyi vasúti rendszer megálmodója – és fia Jenő, Béla, ifjabb Nándor, Ferenc (Törökország tűzoltóságának megszervezője), Aladár, II. Zichy Károly, Ferenc stb.) A női családtagok a jótékonysági intézmények szervezésében és fenntartásában szereztek folytonos érdemeket.

A tudomány, közoktatás és kultúra világa

A tudomány, a kultúra, az oktatás és népnevelés, s a művészetek területén ismert lett az a hét Zichy, akit a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választottak, I. Zichy Ödön, aki a bécsi Orientális Múzeum alapítója, s a bécsi Művészek Háza egyik társalapítója, az iparművészet és a szépművészet erőteljes mecénása itthon és külföldön, az Osztrák-Magyar Monarchia arktiszi expedíciójának megszervezője, Zichy Jenő (Ödön fia), aki önmaga 86 ipari és tanonciskola megteremtője, ugyanez a Jenő, aki három ázsiai multidisciplináris expedíció tervezője, finanszírozója, s tényleges vezetője valamint a tudományos megfigyelések publikálója. Zichy István, festő, grafikus, néprajzgyűjtő, őskorkutató egy évtizeden át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. A művészetek nem egyedüli, de legismertebb képviselői Zichy Géza balkezes zongoraművész, zeneszerző, Liszt Ferenc barátja, a Budapesti Opera intendánsa, karnagya, a Zeneakadémia igazgatója, költő és író, valamint a világhírű festő és grafikus, Zichy Mihály, kinek életművét részletezni szinte felesleges. Szobra Tbilisiben áll.

Vallás és szellemi élet

Gyula oktatás és nevelőintézmények alapításával és szervezésével szerzett nevet, Ferenc a XVIII. században sokoldalú, hatékony egyházszervezésével, energikus templomépítéseivel, neves művészek bevonásával tűnt ki. Domonkos, ki 1949-ben tisztjétől politikai okokból visszalépett, Erdélyben, ahol nyugalomba vonult, mint népjótevő, s a környék román nyelvű lakossága részére mint egy különösen szép ortodox templom építője maradt emlékezetben. Került ki a családból azonban reformációkori jezsuita szónok is, aki héber nyelvet oktatott és német vitairatokat fordított.

A keresztény értékek képviselete érvényesült a politikában is. Ennek fő példája Zichy Nándor, a Magyar Katolikus Néppárt – Deák-Ferenc-közeli – alapítója, a Szent István Társulat alapítója, a parlament hosszú évekig választott tagja, akinek erős egyénisége, sokoldalú tárgyi kompetenciája, felelősségteljes és feltűnően keresztényi elveken alapuló magatartása példa volt több, nem csak keresztény generáció számára a XIX. század utolsó és a XX. század első harmadában.