Zichy Ferenc
1701 – 1783
A római Collegium Hungaricumban végzett kitűnő tanulmányai és több egyházi tisztség betöltése után győri püspökké nevezték ki, és később Győr vármegye főispáni tisztjét is betöltötte. Ekként visszavásárolta Mária Teréziától a püspöki palotát és a várat is, amelyeket helyre is állíttatott, valamint megépíttette a Győri Akadémia épületének felső emeletét is. Negyven évi főpásztorkodása alatt sokat fordított egyházi és jótékony célokra. Az egyházmegye templomainak több mint fele az ő idejében épült vagy esett át nagy javításon, többek között a Szombathelyi Székesegyház is. Restauráltatta és felszereltette a Győri Székesegyházat, elindította annak teljes belső átalakíttatását. Püspöki jövedelmén kívül családi vagyonából 600 ezer forintot költött egyházi célokra, oltárokat építtetett, liturgikus tárgyakat szereztetett be. A földrengés által megrongált szemináriumot helyreállíttatta és kibővíttette. Különböző alapítványokat hozott létre szegények, özvegyek és árvák javára. Az egyházmegye anyagi gyarapítása mellett nagy gondot fordított az egyház szellemiségére is, Győr-Nádorvárosba letelepítette a kamilliánusokat, és vármegyeszerte számos új plébániát is létesített. A Győri Székesegyház kegyoltára alatt nyugszik.
Zichy Manó
1808 – 1877
Mivel apja gyerekkorában német nevelésben részesítette, később is csak törve beszélt magyarul. Ifjúkorában katonaként szolgált, miközben megismerkedett Széchenyi Istvánnal és körével, akiket lelkesen támogatott. Habár alig beszélt magyarul, tetteivel, politikai és társadalmi szerepvállalásaival, a hazáért tenni akaró elszántságával többszörösen bizonyította hazafiságát. Már az 1840-es évek országgyűlésein a leglelkesebb magyar hazafiak egyikeként ad hangot nemzeti elhivatottságának, aminek később is számtalanszor adta jelét szóval és tettel egyaránt. ’48-ban az elsők között fogott fegyvert és harcolt a hazáért. Mikor a szabadságharc kitört, az osztrák hadseregből őrnagyi ranggal a honvédségbe lépett, és minden ezüstjét és ékszerét a haza javára áldozta. A horvátok ellen tekintélyes nemzetőr-csapatot gyűjtött, akikkel 1848 október 12-én Horpácsnál fényes győzelmet aratott. Az alkotmányos időkben mint képviselő és főrendiházi tag is élénk szerepet játszott. Somlószőlősi birtokán az ausztriai Metternich rokonságtól hozott rizling szőlővel kísérletezve új technológiákat vezetett be a musthordás és préselés terén. Magyaros öltözetével és megnyerő modorával a társasági ízlés példaképévé vált, a korabeli Anna-bálok egyik legkedveltebb alakja volt.
Zichy Domonkos
1808 – 1879
Rozsnyó és Veszprém püspökeként számos alapítványt hozott létre. 1860-ban 2100 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak. Alapító tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. 1848 őszén, miután testvérét, Ödönt tisztázatlan körülmények között, „Jellasiccsal való egyetértés” miatt felakasztották, a feldühödött tömeg ellene is tüntetést szervezett. Bizalmasai tanácsára elhagyta az országot, amely tettét a Honvédelmi Bizottmány hűtlenségnek bélyegezve megfosztotta püspöki címétől és birtokait zár alá helyezte. 1849 tavaszán önként hivatalosan is lemondott püspöki címéről, majd lelkében és egészségében megrokkanva kereste békéjét, amit az erdélyi Óradnán, román emberek között talált meg. Itt házának udvarán álló melléképületben ingyenes kórházat rendezett be, amelyben saját költségén orvost alkalmazott, aki mellett ápolóként ő maga segédkezve, testi- lelki segítséget nyújtott a messze földről is érkező rászorulóknak. Házában ingyenes gyógyszertárat is berendezett, ahonnan gyógyszert osztott a rászorulóknak.
Ha valakit a környezetében hirtelen anyagi csapás vagy kár ért, annak mind anyagilag, mind lelkileg önzetlenül a segítségére sitett. Falubeli és más szegényeknek is pénz osztatott. Kápolnát épített a dunántúli Kajáron, valamint a pápai irgalmasok kórházában több „betegágyat” alapított. Az erdélyi szegény lelkészi szolgálati helyek ellátására is alapítványt hozott létre, melyet rendszeresen és bőkezűen támogatott. Saját vagyonából több templomot építtetett görög és római katolikus valamint ortodox vallásúaknak egyaránt, többek között Majoron, Kisilván és Óradnán, amelyeket be is rendeztetett. Oltárbaldachint készíttetett, miseruhát és oltárokat adományozott. Ezeket az építkezéseket mind nagy műértő gonddal követte végig. Így nemcsak erkölcsi példát mutatott a környezetének, de a templomok és templomi felszerelések a művészetterjesztés forrásaivá is váltak. Fáradhatatlanul formálta és fejlesztette ezek által környezete művészi ízlését is. Birtokain nagy szakmai hozzáértéssel bevezetett, akkor még ismeretlen módszerekkel példát mutatott a mezőgazdaságában is. Különböző szántási, vetési és trágyázási technikákat vezetett be. Birtokán meszet is égetttek, ami hosszútávú hatással volt a mesteremberek munkáira. Kertészetében megrendelésre termesztett virágokat, amelyeken a méhtenyésztést is gyakorolta és tanította. Végrendeletében különböző egyházmegyék szemináriumait, plébániáit, vakok és süketnémák intézeteit, agg papok alapítványát, szegénysorsú lelkészeket és szegény tanulókat támogatott. Bőkezűen megemlékezett minden szolgálójáról és segítőjéről. Cselédjeinek végkielégítéseket és nyugdíjat írt elő. Személyében a szakmai tudás, a műveltség, a szociális érzék és a főúri határozottság olyan egységet alkotott, amely mai napig példaértékű lehet minden ember számára. Sírfelirata: „A szenvedő felebarátok jótevője, orvosa, ápolója áldott emlékének.”
Zichy Edmund
1811 – 1894
Tanulmányait követően, hivatásos katonai szolgálata után, hosszabb utazásokat tett Keleten és Európában egyaránt, majd Bécsben művészeti tanulmányai után, a 19. század egyik jelentős műgyűjtőjévé és a művészetek egyik bőkezű támogatójává vált. A magyarországi és a bécsi kulturális közéletben betöltött kiemelkedő szerepe miatt, monarchia-szerte csodált műgyűjteményt teremtett bécsi otthonában, mely szinte múzeumként működött, ahol szívesen vezette körbe barátait, ismerőseit és a szakmai érdeklődőket. A földbirtokos és vállalkozó főúr kollekciója két fő részből állt. Az iparművészeti tárgyak között főként keleti műkincsek és a kortárs iparművészet remekei sorakoztak, míg a képzőművészeti egység – Németalföldtől Rómáig, sőt azon is túl – döntő részben az európai festészet különböző iskoláinak és korszakainak darabjaiból tevődött össze. Gyűjteményének legnagyobb részét a maga és híres, utazó fia, Zichy Jenő kelet-ázsiai műtárgyai tették ki. Jelentős összeggel támogatta a magyar Iparművészeti Múzeum megalakulását, illetve számos feltörekvő magyar művész pályáját is egyengette. Végrendeletében gyűjteményét Budapest székesfővárosra hagyta.
Zichy Hermann
1814 – 1880
Jogi tanulmányokat végzett Győrben, majd liberális ellenzékiként politizált Vas megyében. Az 1848-as forradalom alatt nemzetőr őrnagy volt. A körmendi zászlóalj parancsnokaként részt vett Nagykanizsa felszabadításában 1848 októberében. 1859-ben „a város körül tett érdemei” elismeréséül díszpolgári címet kapott Szombathelytől, amivel ő lett a város első díszpolgára.
Zichy Antónia
1816 – 1888
Az első magyar „first lady”, Batthyány Lajos felesége. Apja, Zichy Károly betegek és szegények elismert támogatója volt, aki birtokain magyar ügyintézést vezetett be, és magyar iskolát alapított. Ezt a nemzeti elkötelezettséget örökölte lánya, Antónia, aki titkosrendőri jelentések tanúsága szerint meghatározó alakja volt mind a pozsonyi országgyűlésnek, mind a pesti társasági életnek. Többek között Petőfi Sándor is hódolói közé tartozott. Férje politikai segítőtársaként a háttérből és különböző társadalmi eseményeken is a liberális nemesség összekovácsolásáért tevékenykedett.
Különböző fórumokon férjétől függetlenül, önálló politikai tevékenységet is végzett, a liberális eszméket és férje reformprogramját népszerűsítve. Kórházak és árvaházak kiemelkedő támogatója volt. Amikor Batthyány a szabadságharc kitörésekor nemzetőrnek állt, 1848. június 13-án a Vas Megyei Nemzetőrség zászlaját ő maga avatta fel, amelynek emlékét a Batthyány kastély falán emléktábla őrzi. Férjével éppen Pestre tartott, ahol a nép sáncokat épített a közelgő Windischgrätz ellen, beállt hát ő is földet talicskázni. 1849 januárjától Batthyány bebörtönzése után, férjét gyermekeivel együtt hetente kétszer látogatta. 1849. október 4–én láthatta utoljára, másnap kivégezték. Neki el kellett hagynia Pestet, majd az országot is. Ekkor Genfbe utazott, ahol lakása hamar jeles emigránsok találkozóhelyévé vált . Később Magyarországra visszatérve özvegyként is hazafi maradt. 1862-ben megalapította a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletét, amely szegény és árva leányok segélyezését és nevelését segítette. Kérése szerint szeretett férje búcsúlevelével a mellén temették el.
Zichy Karolina
1818 – 1903
A reformkor és az 1848-as időszak ünnepelt szépsége volt, a magyar főúri élet egyik központi alakja. Hatása alól a korszak nagy magyar politikusai sem vonhatták ki magukat. Vonzó megjelenésű intelligens asszony volt, aki ezt a társasági élet színterein élvezettel alkalmazta is. Szenvedélyesen vonzódott sógorához, gróf Batthyány Lajos miniszterelnökhöz. Férje, gróf Károlyi György személyén keresztül jelentősen támogatta a Magyarország felemelkedését célzó gazdasági, kulturális és politikai kezdeményezéseket. Otthonát az ellenzéki szellemben politizáló arisztokrata társasági élet egyik központjává tette. Kulcsszerepet játszott a főúri társadalom magyar szellemiségű átalakításában. Testvérével, Zichy Antóniával együtt bevezették a társasági életben a magyar ruha viselését és a magyar nyelv használatát. Báljaikon divatossá tették a magyar táncokat, aktív szerepet vállaltak a kizárólag magyar iparcikkek vásárlását szorgalmazó Védegylet tevékenységében. A világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült.
Zichy Antal
1823 – 1898
Jogi tanulmányai után aljegyzőként, tiszti ügyészként és országgyűlési képviselőként részt vett a magyar országgyűlés debreceni munkájában. Íróként a kor több jelentős irodalmi lapjában is rendszeresen publikált, többek között Jókai Mór, Arany János és Kemény Zsigmond szerkesztése alatt. A szabadságharc bukása után hadi törvényszék elé állították. Ezután Somogy megyében talált menedéket, ahonnan egy idő múlva újra szépirodalmi, de főleg publicisztikai tevékenységbe kezdett, jelentősen hozzájárulva ezzel a szabadságharc utáni zavaros közjogi kérdések tisztázásához. Megírta Anglia és az angol forradalom történetét, valamint angol drámaírók műveit és Horatius szatíráit is magyarra fordította. Kor- és irodalomtörténeti munkáiért kapott elismerésein kívül a Kisfaludy Társaság és a Tudományos Akadémia tagjává választották. A közoktatási törvény egyik megalkotója és a fővárosban tanfelügyelőként életbe léptetője is volt. Mindezek mellett költőként elégiákat, szatírákat és epigrammákat írt. Shakespeare és Moliere fordításokat bírált. Különböző egyletek társadalmi tevékenységeit irányította. Megírta és kiadta Széchenyi István munkáit és levelezéseit. Vagyonát emberbaráti és tudományos célokra ajánlotta fel.
Zichy Mihály
1827 – 1906
A romantika világhírű magyar festőművésze. Veszprémi és budapesti piarista iskolái után párhuzamosan folytatott jogi és művészi tanulmányokat. Már fiatalkori tanulmányai során kitűnt tehetségével. 20 évesen már az orosz udvarba került mint Helena nagyhercegnő lányának rajzmestere, ahol néhány év után az orosz cár udvari festőnek nevezte ki. Udvari ünnepélyeket s vadászatokat ábrázoló képei, alkotásainak java része az orosz cári család birtokában vannak. Később Párizsban élt, ahol az irodalmi és politikai élet aktív szereplőjeként kapcsolatot tartott többek között Victor Hugoval, Dumas-val és Turgenyevvel. Pályafutásának félszázados jubileumán már ismét a cári udvar ünnepelte, mivel Magyarországon nem talált az elvárásainak megfelelő állást.
Szívesen foglalkozott illusztrálással. Leghíresebb illusztrációi Madách Imre “Az ember tragédiája” c. művéhez, Arany János 24 balladájához, Petőfi, Lermontov, Gogol és Puskin műveihez kapcsolhatóak. Ezenkívül a cári udvar megrendelésére – belső használatra – erotikus tárgyú rajzsorozatokat is készített. Ismeretlen élmények után kutatva elutazott Grúziába, ahol az ottani értelmiségtől és az orosz haladó forradalmi eszméktől átitatva illusztrálta Sota Rusztavell művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, “A tigrisbőrös lovag” című verses elbeszélést. A grúz történelem nagy eseményeit pedig élőképekben rendezte meg. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is. Mindezért a grúzok „nemzeti festőjükként” tisztelik. Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét. Grúziai útja után ismét a cári udvarnak rajzolt, diplomáciai utakat és tárgyalásokat örökített meg. Halála után holttestét akarata szerint Magyarországon helyezték nyugalomra.
Zichy Nándor
1829 – 1911
Bécsben és Pozsonyban végzett politikai, jogi és filozófiai tanulmányai után a családi birtokon gazdálkodni kezdett, ahol jelentős eredményeket ért el a dunántúli megyék lecsapoló és rétöntöző csatornahálózatának fejlesztésében mint a Nádor Csatorna-társulat és a Fehérmegyei Gazdasági Egyesület elnöke. Császári és királyi kamarásként, valamint Fejér megye alispánjaként szoros viszonyban állt Deák Ferenccel, akinek párthíve is volt. Egy, a Hon című lapban megjelent politikai cikke miatt 1863-ban rangjainak elvesztésére és fogságra ítélték, ahonnan nemsokára szabadulva címeit visszakapta, és tevékeny részese volt a kiegyezési tárgyalásoknak mint a Deák-párt tagja. Rendkívül sok politikai és közgazdasági cikket írt a kor legfontosabb lapjaiba, valamint folyamatosan publikált a bel- és külföldi politikai, egyházi és gazdasági élet fontosabb eseményeiről. Miután képviselői tiszteit leadva visszavonult a politikától, közgazdasági téren is jelentékeny volt a működése. Megalapította a Székesfehérvári Kereskedelmi Bankot és a Fehér Megyei Takarékpénztárt. Részt vett számos pénzintézet vezetésében és a szövetkezetek létesítésének egyik előharcosa volt. Ezenkívül a katolikus közügyek és a valláspolitika terén is tevékeny volt. 1895-ben megalapította az Országgyűlési Néppártot, elnöke volt a Szent István Társulatnak, és jelentős része volt az Alkotmány c. napilap megalapításában.
Zichy Nepomuk János
1834 – 1916
Katonai pályára lépve részt vett az 1859-es hadjáratban, ami után érdemeiért kitüntetésül a katonai érdemkeresztet kapta meg. A hadsereget kapitányi ranggal elhagyva vonult vissza újfalui nagybirtokára gazdálkodni. Uradalmát, Zichyújfalut országos szinten is fejlett mezőgazdasági településsé fejlesztette. 1865-ben elnyerte a kamarási méltóságot. Újfalu római katolikus iskolájába, melyet még nagyapja, Zichy Ferenc alapított az egyik legelső uradalmi iskolaként, kérésére reformátusok gyermekeit is járathatták. Az iskola fenntartását rendszeres évenkénti donációval biztosította. 1891 és 1894 között kastélyt építtetett, majd vadaskertet létesített. Az 1890-es évek elején mint részvényes bekapcsolódott az 1896-ra a Fejér és Tolna Vármegyei HÉV által átadott Adony-Szabolcsot Székesfehérvárral összekötő vasútvonal építésébe, valamint postahivatal felállítására is kísérletet tett.
Zichy Jenő
1837 – 1906
Politikai pályafutása az 1860-as években indult, ekkor a bodajki választókerületben nyert mandátumot, majd 1865 és 1872 között Bihar vármegye élesdi kerületének képviseletét látta el. Székesfehérváron négy alkalommal nyert országgyűlési mandátumot, ezenkívül Budapest, Bobró és az Ipolyság országgyűlési képviselője is volt. 1866-ban európai körútra indult, hogy tapasztalataival a magyar ipar és a mezőgazdaság fejlődését megalapozza. Angliában a vízépítészetet és a csatornázást, Hollandiában pedig a lecsapolási és öntözési munkálatokat tanulmányozta. Tapasztalataiból megírta “A duna-tiszai, vagyis a Pest, Szeged, Szabadka és Kula közti csatorna” c. röpiratát.
A Fejér megyei Gazdasági Egyesület elnökeként Székesfehérváron az 1877. június 9-én tartott közgyűlésen kezdeményezte egy országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállítás megrendezését. Terve megnyerte a város jelentős anyagi támogatását is. Kétévi szervezőmunkája során a hazai iparfejlesztés és a kiállításrendezés előmozdítása érdekében országos körútat tett, ennek keretében többek között Pápán, Győrben, Kecskeméten, Nagyváradon és Kolozsvárott is megfordult. Mintegy 100.000 látogatójával a kiállítás a korszak legjelentősebb kiállításává vált, amely megmutatta mindazokat a változásokat, amelyek az iparosok előtt álltak. A székesfehérvári kiállítás megrendezésében betöltött szerepéért Székesfehérvár díszpolgárává választották. A város neki köszönheti az ország első Vörösmarty-szobrának felállítását, valamint az állandó városi színház megalapítását és fenntartását.
Az 1885. évi budapesti kiállítás megszervezésében is szerepet vállalt, az Országos Iparegyesület elnökeként pedig 86 városi ipariskola alapításában működött közre. A gróf szerteágazó érdeklődését jelzi, hogy a magyarság eredetének feltárására három ázsiai expedíciót szervezett és finanszírozott, amelynek tagjaként eljutott a Kaukázusba és Ázsiába. Az útjai során végzett kutatásairól számos munkája jelent meg, gazdag gyűjteményt alakított ki, amelyből 1901-ben Budapesten múzeumot létesített, amelyet halála után teljes egészében a fővárosra hagyott. Ennek elismeréséül 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Továbbá a Képzőművészeti Tanács és az Országos Múzeumi Tanács tagja volt, valamint a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke is.
Zichy József
1841 – 1924
Korának közismert politikusa. 1865-1872-ig országgyűlési képviselő, 1870-1872-ig az első fiumei kormányzó, 1872 és 1875 között földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd Pozsony és Trencsén vármegyék főispánja volt. 1875-ben és 1876-ban tett európai utazásai után öccsével, Zichy Ágosttal távolabbi célt tűztek ki maguk elé: Konstantinápoly és Kairó érintésével hajóval indulnak a Távol-Keletre, Kínába és Japánba, ahonnan a szárazföldön, Szibérián, Moszkván és Varsón keresztül térnek vissza szülőföldjükre. Utazásuk során nem csupán a kalandvágy, a világlátás vágya vezette őket. Saját költségükön utazva az Osztrák-Magyar Monarchiát képviselték, gondosan megfigyelve a felkeresett országok politikai, gazdasági, kereskedelmi viszonylatait. Útinaplójának utolsó bejegyzésében így összegzi utazásuk tanulságait: „…’Tengerre, Magyar!’, tekintsd meg a távoli országokat, népeket, tanulj tőlük jót, hasznosat; okulj hibáikon, gyönyörködjél a Teremtő nagyszerű művein; bámulj a természet csodái és embertársaid remekművei előtt; ösmerd meg az égitestet, melynek porszeme vagy Te is. De ha ismeretekben gazdagon, tapasztalatokban s élményekben edzett ésszel, tág látókörrel s elidegeníthetetlen, kifogyhatatlan szellemi tőkével térsz vissza ismételt vándorlásaid után, értékesítsd s használd fel azokat s akkor ismét hazánk földére lépve ne feledd el soha azt, mit költőnk mond róla, hogy: ’e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.”
Zichy Géza
1849 – 1924
Pozsonyban jogi tanulmányaival párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott. A híres zeneszerző, Mayerberger Károly tanította, aki ak- koriban a pozsonyi tanítóképző intézet zenetanára volt. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját, de elkeseredés helyett bal kezes zongoravirtuózzá képezte magát. Első koncertjét 1866-ban Pozsonyban adta, amellyel nagy sikert aratott. Ezután Pesten, majd egész Európában ismertté vált mint zongoraművész. Hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében különböző jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. Koncertezett Oroszországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Romániában és a skandináv államokban is.
Zeneszerzőként is elismert alkotó, egyi tanára maga Liszt Ferenc volt, akinek barátságát és támogatását is elnyerte „Zách Klára balladája” című művének bemutatója után. Miután Liszt biztatására továbbfejlesztette balkezes játékát, nemsokára a zongorabalkéz virtuozitásának a megteremtője lett Európa-szerte, ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén. Írt számos operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket. Költeményei kapcsán is nevezetes, valamint vígjátékíróként is debütált 1898-ban, amikor is a Tízparancsolat című művét tűzték műsorra. Egyik balladáját Liszt Ferenc zenésítette meg.
1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke, 1891–1894 között a Nemzeti Színház intendánsa, 21 éven keresztül pedig a Magyar Királyi Operaház zeneszerző- vendégkarnagya és intendánsa. Az Operaház intendánsaként vezetői stílusát sok kritika érte, de ugyanakkor a magyar zenei élet egyik fő motorja és mecénása volt. Operapályázatot írt ki önálló magyar művek létrehozására, valamint operabíráló bizottságot hozott létre. Víziója volt, hogy olyan opera-ének iskolát és vidéki stagione-rendszert valósít meg, amellyel az ország egészét bekapcsolja a zenei kultúra fejlesztésébe. Számos magyar és nemzetközi rendjellel és díszelnöki, védnökségi címmel ismerték el munkáságát. Az első világháború idején igen sokat tett a rokkant katonákért, valamint minden saját művészeti tevékenységéből szerzett jövedelmét visszafordította a hazai kultúra javára.
Zichy Aladár
1864 – 1937
Politikusi pályája során országgyűlési képviselőként, valamint különböző miniszteri tisztségeiben elhivatottan képviselte mind különböző magyar választókerületek polgárainak, mind pedig a horvát-szlavón-dalmát nemzetiségek ügyeit. Több keresztény politikai és gazdasági párt és csoportosulás vezetőjeként segítette az első világháború után jelentős vereséget szenvedett Magyarország megerősödését. Vezette a Katolikus Néppártot, többször volt a király személye körüli miniszter Wekerle Sándor kormányában, vezette továbbá a Keresztény Szociális Néppártot, a Magyar Nemzeti Ligát, a Nemzeti Hadsereg Toborzó Bizottságát, valamint a Szent István Társulat elnöki tisztét is betöltötte. Gazdálkodó nagybirtokosként a 19. század végétől a szövetkezeti mozgalom egyik irányítója volt. Megalapította a Dunántúli Keresztény Fogyasztási Szövetkezeti Központot.
Zichy János
1868 – 1944
Középiskolai tanulmányait a kalksburgi jezsuita kollégiumban és Székesfehérváron végezte. Berlinben és Budapesten jogot tanult, 1892-ben szerzett oklevelet az államtudományok doktoraként. 1889-96 között a katolikus ifjúsági szervezet, a Szent Imre Önképző Egylet elnöki tisztét töltötte be. 1893-ban Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1894-ben a főrendi ház tagja lett. 1895-ben részt vett a Katolikus Néppárt megalapításában, melynek 1903-ig elnöke volt. 1896-1918 között az országgyűlésben tevékenykedett a zurányi, a szabadbárándi, majd az egri választókerület képviselőjeként. 1904-ig a Néppárt tagjaként, az 1905-ös választás alkalmával pártonkívüliként, 1906-10 között alkotmánypártiként politizált. 1909. november-decemberében kijelölt miniszterelnök volt, de nem tudott kormányt alakítani. 1910-ben belépett a Nemzeti Munkapártba. Gróf Khuen-Héderváry Károly, majd Lukács László kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter 1910. március 1-től 1913. február 26-ig, mely időszakban aktív szerepe volt az országgyűlés törvényhozásában a debreceni és pozsonyi tudományegyetemek felállításáról. 1911-től a Magyar Paedagógiai Társaság tiszteleti tagjává fogadta. Később a Munkapártból kilépett. 1918. május 8. és 1918. október 31. között Wekerle Sándor harmadik kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter, így az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó magyar kultuszminisztere volt. A Monarchia felbomlását követően rövid időre visszavonult a politikai életből, de a Tanácsköztársaság idején a bécsi ellenforradalmi szervezkedésből már részt vállalt. 1922-26-ban a lövői kerület nemzetgyűlési képviselője, 1927-31-ben a győri listás, 1931-35-ben az adonyi, 1935-39-ben a drégelypalánki, 1939-től haláláig a Nógrád és Hont vármegyei listás választókerület országgyűlési képviselője. Bethlen konzervatív ellenzékének vezéreként a keresztény pártok összefogására törekedett, és határozottan elutasította Gömbös törekvéseit. 1922-ben megalakította a legitimista Nemzeti Összetartás Társaskörét. 1923-25 között a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt elnökségi tagjaként, 1925-37 között a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, 1937-43 között az Egyesült Keresztény Párt, ezután haláláig a Keresztény Néppárt elnökeként dolgozott. A gazdasági életben többek között a Magyar Földhitelintézet igazgatóságának elnökségét, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagságát vállalta el. A Nemzeti Zenede és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület elnökeként dolgozott, a közéletben vállalt egyéb szerepei többnyire keresztény szervezetekhez kötődtek: az Actio Catholica országos társelnöke, a Szent Imre Főiskolai Internátus Egyesület, a Központi Katolikus Kör, az Országos Katolikus Szövetség, majd a Katolikus Népszövetség elnöki tisztét is betöltötte.
Életét mindvégig keresztényi szellemben végzett aktív társadalmi szerepvállalás jellemezte, amelyért köztisztelet övezte. 1944. január 6-án halt meg Budapesten, 1 hónappal unokája, Zichy Mária Terézia megszületése előtt.
Zichy Gyula
1871 – 1942
A jezsuitáknál és cisztercieknél végzett gimnáziumi tanulmányai után Innsbruckban és Rómában tanult teológiát. XIII. Leó és X. Pius szolgálattevő kamarása volt, ami után hazatérve a Pécsi Egyházmegye püspökeként és apostoli kormányzóként számtalan építőmunkát végzett. Megérezvén a sajtó fontosságát, megalapította a Katolikus Sajtóegyesületet, nyomdát vásárolt, és megalapította a Dunántúl c. napilapot, amely 1911 és 1944 között jelent meg. A legjobb vidéki lapok közé tartozott, szorosan kötődött a Katolikus Egyházhoz, megemlékezett ünnepeiről, évfordulóiról, az egyházmegyén belüli változásokról, bemutatta a hazai és külhoni kegyhelyeket, beszámolt a püspökkari konferenciákról és a dunántúli katolikus vallási élet minden fontosabb eseményéről. 100.000 koronával megalapította a jezsuita gimnáziumot és internátust, mely csakhamar kinőtte falait, és így azt tovább bővíttette. Az épület ma a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi és Természettudományi Karának ad otthont.
1923-ban a püspöki könyvtár épületét, valamint nagyértékű 30.000 kötetes gyűjteményét a Pozsonyból Pécsre költöző egyetem rendelkezésére bocsátva, megteremtette a mai egyetemi könyvtár alapját, segítette a Pécsi Egyetem megszervezését. Tolna megyében Tengelicen, Decsen és Dunaföldvár-Külvárosban alapított plébániákat. Baranya megyében templomokat építtetett Pécs-Somogyon, Pócsán, Nagybudméron, Lippón, Mánfán, Bodán, Kátolyon, Pécs-Szabolcson, Barátúron, Bánfán, Mázán , Drávakeresztúron , Sellyén, Pécs-Vasason, Pécs- Gyárvárosban. Tolna megyében Ófaluban, Nakon, Tabódon, Tengelicen és Felsőtengelicen. Támogatásával kápolnák épültek Gyapapusztán, Szászváron, Németkéren, Töttösön, Eszterágon, Bátán, Harkányban, és Hosszúhetényben is. 1906-13 között ellátta a Magyar Katolikus Tanítók Országos Szövetsége és a Katolikus Tanügyi Tanács védőelnöki tisztét. 1905-18-ig a Főrendiházban, 1927-től haláláig a Felsőházban politizált. 1923-tól a Kalocsai Érsekség apostoli adminisztrátora lett, 1925-től kalocsai érsek és a Pécsi Püspökség apostoli adminisztrátorává nevezték ki. Számtalan alapítványt létesített és iskolát alapított. A Pécsi Székesegyház kriptájában nyugszik.
Zichy István
1879 – 1951
Budapesten, Hollósy Simon müncheni iskolájában, a nagybányai művésztelepen és Párizsban is végzett művészettörténeti tanulmányokat. 27 évesen Budapesten gyűjteményes kiállításon mutatkozott be rajzaival, festményeivel és iparművészeti terveivel. Részt vett a Gödöllői Művésztelep munkájában, ahol már ekkor nagy hatással voltak rá néprajzi gyűjtőútjai. Néhány év múlva fel is hagyott a művészi pálya tervével, és a magyar őstörténet, illetve régészeti és művészettörténeti kérdések felé fordult. Egyetemi bölcsészdoktori képesítést szerzett Pécsett. Történeti, régészeti, nyelvészeti és néprajzi források komplex vizsgálata alapján jelentős eredményeket ért el az eurázsiai lovasnomád népek ősműveltségének feltárása terén, amelyről számos könyvet is írt. A Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az Archaeologica Hungarica társszerkesztője, a Bibliotheca Humanitatis Hungaricis és a Folia Archaeologica c. sorozatok szerkesztője.
A budapesti Szépművészeti Múzeum magyar történelmi képtárának vezetője volt, miközben az I. világháború alatt önkéntesként az orosz fronton szolgált több évig. Miután 1934 és 1944 között 10 évig volt az Országos Magyar Történeti múzeum főigazgatója, a Felsőház tagja és a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az ország német megszállásakor náciellenes magatartása miatt rögtön félreállították és nyugdíjazták. Családjával együtt visszavonult felvidéki birtokára, ahonnan viszont a csehszlovák hatóságok Magyarországra toloncolták. Budapesten lakása a főváros ostroma alatt megsemmisült. Abára költözött, ahol haláláig a magyar nép hagyományos műveltségének tárgykörében írt. Itt készítette a Magyar viselettörténet című monográfiáját, melynek kézirata elveszett.